A boszorkányüldözés talán legismertebb esete Amerikában, a Massachusetts állambeli Salem városában történt 1692-1693 között. A salemi boszorkányper azóta rengeteg filmet ihletett és a tömeghisztéria, paranoia és igazságtalanság szimbóluma lett – de mi is történt pontosan a puritán, 17. századbeli városban?
A boszorkányüldözés történelméről, tévhiteiről, dimenzióiról friss podcast adásunkban beszélgettünk. Hallgasd meg az egészet további részletekért!
A történelmi kontextus
Míg Európában az 1600-as évek végére már csitulni kezdett a “witch craze”, az amerikai történelem táptalaja volt a salemi eseményeknek. A hely ugyanis két részre osztható: Salem Village (a mai Danvers város) és Salem Town, a gyarmatváros, ami a mai Salem. 1689-ben háború tört ki az angol és francia gyarmatosítók között Amerika területén (ezt nevezik Vilmos király háborújának), a fegyveres összecsapások pedig menekülthullámot indítottak.
Sok menekült érkezett Salem Village-be, ami nagy megterhelést jelentett a helyieknek és kiélesítette a gazdag családok és a mezőgazdaságtól függő szegények közti ellentéteket. A puritán lakosság a sok veszekedést az Ördög művének tartotta. A helyiek továbbá nem kedvelték a kirendelt lelkipásztort, a szigorú Samual Parris tiszteletes urat.
Furcsa viselkedés
1692 januárjában a tiszteletes lánya, a 9 éves Elizabeth, és unokatestvére, a 11 éves Abigail Williams furcsa módon kezdtek viselkedni: rohamokat kaptak, kiabáltak és dobáltak dolgokat, ismeretlen nyelveken beszéltek és szokatlan pózokba csavarodott a testük. A kihívott orvosok nem tudták megmondani, mi kínozza a lányokat, ezért a természetfelettit hibáztatták. Hamarosan még egy 11 éves lány, Ann Putnam is hasonló tüneteket kezdett produkálni.
Február 29-én helyi bírák nyomására a lányok 3 nőt neveztek meg, akik szerintük rontást küldtek rájuk: Titubát, a tiszteletes Karib-tengerről behurcolt bennszülött rabszolgáját, Sarah Good-ot, egy hajléktalan koldusnőt aki köztudottan magában beszélt, és Sarah Osborne-t, egy szegény, ágyhoz kötött öregasszonyt, aki korábban örökösödési vitába került a gazdag, befolyásos Putnam családdal.
1692. március 1-én a három nőt letartóztatták, megvádolták boszorkánysággal, bíróság elé állították és napokig faggatták. Good és Osborne ártatlannak vallotta magát, de Tituba a hosszú kihallgatás után bevallotta: megjelent előtte az Ördög, és megkérte, hogy szolgálja, ő pedig aláírta a könyvét. Azt is mondta, hogy további boszorkák vannak Salemben, akik el akarják pusztítani a puritánokat. Mindhárom vádlottat börtönbe vetették.
Újabb és újabb bűnösök
A történet itt nem ért véget, sőt: a lányok újabb neveket kezdtek sorolni: Dorcas Good (Sarah Good négyéves leánygyermeke, más források szerint Dorothy), Rebecca Nurse (egy idős, köztiszteletnek örvendő asszony), Abigail Hobbs, Deliverance Hobbs, Martha Corey, Emese Daam. Végül egy házaspár, Elizabeth és John Proctor is a listára kerültek. John Proctor bűne az volt, hogy nem hitt a vádaskodásoknak, és kiállt a perbe fogottak ártatlansága mellett. A kihallgatások komolyabbá váltak, amikor a helyettes kormányzó is megjelent, hogy felügyelje az eljárást.
Májusban különleges területi bíróságot alapítottak a városban, hogy a vádlottakat törvényesen elítélhessék. Eddigre már 80 vádlott várta, hogy a tárgyalás megkezdődjön, Sarah Osborne a börtönben meghalt, mások megbetegedtek. Először Bridget Bishopot fogták perbe, egy pletykálásról és promiszkuitásáról ismert asszonyt, aki hiába állította, hogy olyan ártatlan mint egy újszülött gyermek, mégis elítélték: ő lett az első nő, akit a boszorkányság bűne miatt, június 10-én felakasztottak. A kivégzés helyszínét később Gallows Hill-nek nevezték.
Megbízható tanú egy szellem?
Egy másik tiszteletes aki követte az eseményeket, Cotton Mather levelet írt a bíróságnak, amiben arra kérte őket, ne fogadjanak be spektrális bizonyítékokat. Ekkoriban ugyanis a “spektrális bizonyíték”, azaz álmok, látomások nemcsak elfogadott, de nyomós érvnek számítottak a bírók szemében. Mather kérését azonban a bíróság többnyire figyelmen kívül hagyta.
Júliusban és augusztusban további 5-5, szeptemberben 8 elítéltet akasztottak fel. Október harmadikán Mather apja, a Harvard akkori elnöke is hivatalosan elítélte a spektrális bizonyítékokat, mondván inkább mentsenek fel 10 valódi boszorkányt, mint hogy egy ártatlan embert is elítéljenek miatta.
Boszorkányper lecsengőben
A kérés végre meghallgatásra talált Phipps kormányzónál, de csak akkor, amikor már az ő feleségét is kikérdezték boszorkányság gyanújával. A kormányzó betiltotta a további letartóztatásokat és feloszlatta a különleges bíróságot, a helyébe lépő intézmény már nem hallgatott látomásokra és 56-ból “csak” 3 vádlottat ítélt el.
Idővel Phipps kormányzó minden boszorkányságért letartóztatottat kegyelemben részesített, és 1693 májusára mindenkit kiengedtek a börtönből. De addigra már késő volt: 19 embert felkötöttek Gallows Hillen, 1 öregembert pedig vallatás közben megöltek (nehéz kövekkel összenyomták), többen meghaltak a börtönben, és összesen közel 200 embert vádoltak meg az ördögi varázslat gyakorlásával.
Salem öröksége
A tárgyalásokban résztvevők később rájöttek, mekkora tragédiának voltak az elkövetői: a legtöbben, például Samual Sewall bíró, nyilvánosan bevallotta tévedését és bűnösségét.
1697. január 14-én a Törvényszék böjtnapot és lélekkutatást rendelt el Salem tragédiája miatt. 1702-ben a bíróság törvénytelennek nyilvánította a pereket. 1711-ben pedig a kolónia törvényjavaslatot fogadott el, amely visszaállította a vádlottak jogait és jó hírnevét, és 600 font kártérítést biztosított örököseiknek.
Massachusetts állam azonban csak 1957-ben – több mint 250 évvel később – kért hivatalosan bocsánatot az 1692-es eseményekért.
Mi a fene okozta a tömeghisztériát?
Számos hipotézist dolgoztak ki az 1692-ben Salemben előforduló furcsa viselkedés magyarázatára. Az egyik legkonkrétabb tanulmány, amelyet Linnda Caporael pszichológus 1976-ban a Science-ben publikált, a rontással sújtott lányok rendellenes viselkedését az anyarozs gombával magyarázta, amelynek az egyik összetevője az LSD-vel rokon hallucinogén.
Ez a gomba rozsban, búzában és más gabonafüvekben található meg. A toxikológusok szerint az ergot-tal szennyezett ételek fogyasztása izomgörcsöket, hányást, téveszméket és hallucinációkat okozhat, ez a görcsös ergotizmus. A gomba ráadásul meleg és nyirkos éghajlaton érzi jól magát – pont, mint amilyenek a Salem Village mocsaras rétjei, ahol a tavaszi és nyári hónapokban a rozs volt az alapvető gabona.
Az elmélet ugyan logikusnak tűnik, érdemes megjegyezni hogy az anyarozs mérgezés elmélet 100%-ig nem bizonyítható.
Források: Smithsonian Magazine; The New York Times
nemazertpodcast.com 