Őszintén a fogamzásgátlásról

Nőgyűlölő a fogamzásgátló tabletta? Hiányos a mellékhatásokról szóló tájékoztatás? Miért nincs férfiaknak célzott fogamzásgátló az óvszeren kívül? Néhány azon kérdések közül, amiket a Nem azért, de… podcast legfrissebb adásában boncolgatunk.

Óvszer, tabletta, spirál, esemény utáni tabletta, abortusz – sorolja a védőnő a felvilágosító órán (már ha van ilyen az iskolában), hogy hány különböző módszerre tér ki, és azokról milyen részletesen beszél, az már rajta és az intézményen múlik – legalábbis erre a következtetésre jutottunk a saját és barátaink által elmesélt élmények alapján. Nem elég, hogy ritkán esik szó az iskolai felvilágosító órán szexuális erőszakról, bántalmazásról, a beleegyezés fontosságáról, vagy éppen nem heteroszexuális együttlétről, aszexualitásról…, de az sem elegendő, hogy felsorolásszerűen ledarálja valaki a különböző fogamzásgátló módszereket egy csapat zavarba hozott tizenévesnek, és ezzel letudja a kérdést.

Utánajártunk a fogamzásgátlók, illetve főleg a hormonális fogamzásgátló tabletta körüli problémáknak, a gyógyszer felírása előtti tájékoztatás hiányának, de a Pill rasszista történelmének és a hozzáférhetősége körüli politikai manipulációnak is.

Hiányos tájékoztatás

Teljesen természetesnek tartjuk, hogy egy 16 éves tini hormonális fogamzásgátló tablettát szedjen, sőt, akár bőrproblémákra, fájdalmas és rendszertelen menstruáció ellen is felírják sokszor az orvosok. Személyes tapasztalatunkból kiindulva azonban nem biztos, hogy ezek a fiatalok teljes tudatában vannak a mellékhatásoknak, az erre vonatkozó tájékoztatás sokszor hiányos vagy a gyógyszer felíratásának kötelező, de figyelemre nem kimondottan méltó eleme (“Csak olvasd el a betegtájékoztatót!”). A tabletta közismert mellékhatásai között több kimondottan pozitív, ami akár vonzóbbá is teszi a tinik szemében a gyógyszert: szebb lesz tőle a bőröd, kiszámíthatóbb, rövidebb a ciklusod.

A tabletta és a depresszió

Kevés szó esik a negatív mellékhatásokról, sőt, ezek egy része mintha vakfolt lenne az orvostudomány előtt: 1960 óta, több mint 60 éve létezik fogamzásgátló tabletta, mégis csak 2016-ban jelent meg az a dán tanulmány, ami hivatalosan is bizonyította az összefüggést a hormonális fogamzásgátlók (tabletta, implantátum, hormonális IUD) és a klinikai depresszió között. A tanulmány nem mondott újat azoknak, akik megtapasztalták a tabletta okozta hangulatingadozásokat, ám végre tudományos alapokra helyezte sokmillió nő mindennapos élményét. A kutatás során több, mint egy millió nőt vizsgáltak 6 éven keresztül, amely során kiderült: azoknál, akik hormonális fogamzásgátlót használnak, jelentősen nagyobb arányban diagnosztizálnak depressziót. A legveszélyeztetettebbek a kombinált tablettát szedő tinédzser lányok – ők 80%-al nagyobb eséllyel szorulnak antidepresszánsokra, mint a gyógyszert nem szedő társaik.

Senki ne értsen félre, pozitívumnak tartjuk, hogy viszonylag könnyen hozzáférhető a tabletta. Azonban ilyen súlyos, életminőséget rontó mellékhatás nagyobb figyelmet érdemelne, és a lelki szempontot is figyelembe kellene venni a gyógyszer felírásakor.

A pill problematikus történelme

A tájékoztatás hiánya sajnos végigkíséri a fogamzásgátló tabletta történetét. A gyógyszer morálisan erőteljesen megkérdőjelezhető történelméről nagyon alaposan beszámol a Vice cikke. Az 1950-es évektől kísérleteztek orvosok hormonális fogamzásgátlókkal, problémát jelentett azonban a kezdetleges szer tesztelése. Amerikában, ahol a tabletta két kifejlesztője, Gregory Pincus és John Rock dolgoztak, több államban illegális volt a fogamzásgátlás. Ez azonban nem állította meg a két orvost, Rock például a saját pácienseinek adta a tesztelés alatt álló gyógyszert – olyan nőknek, akik termékenységi kezelésre mentek hozzá, és nem tudtak róla, hogy a fogamzást ellehetetlenítő szert kapnak. A szörnyű mellékhatások – puffadás, rosszullét, hangulatingadozás, akár halálos vérrögök – hatására sorra estek ki a (tudtukon kívüli) résztvevők a tesztelésből.

Idővel Pincus és Rock Puerto Rico-ba helyezte át a tesztelést: a túlnépesedéssel küzdő nyomornegyedekben nem voltak szabályozások. Itt is nehezen találtak alanyokat, olyannyira, hogy elmegyógyintézetek lakóit kényszerítettek a szer szedésére, hogy tesztelni tudják azt – anélkül, hogy bárkinek elmondták volna, mit adnak nekik.

Stratégiai váltás oldotta meg a tesztalanyok alacsony számának problémáját: miután végül elmondták a nőknek, hogy a teherbe esést akadályozná meg a pirula, százával jöttek a jelentkezők (ők sem tudták, hogy még kísérleti a szer), ám ők is sorra hagyták abba a szedését az erős mellékhatásokra (hányinger, rosszullét, hányás, hasfájás) hivatkozva. A fogamzásgátló tablettát ezen mellékhatások ellenére, ebben az első formájában hozták először forgalomba. Ez a gyógyszer a sikeres fogamzásgátláshoz szükséges hormonok tízszeresét tartalmazta. (Vice, 2016)

Akkor csak hagyjuk abba?

Ha azt gondolod, hiányos a tájékoztatás a tabletta mellékhatásairól, akkor még kevésbé készítik fel a nőket a tabletta elhagyására, és annak saját mellékhatásaira. Ugyanis nem olyan egyszerű a történet, hogy ha nem tetszik, amit a gyógyszer okoz, akkor csak nem szeded tovább…

A Lazy Women online magazinban jelent meg Emily Stronach Walker vendégszerző személyes esszéje, amelyben a hormonális fogamzásgátló elhagyásával járó kálváriáját mutatja be, és beszámol a fizikai és lelki mellékhatásokról. Mint Walker írja, a tabletta felírásához orvosi konzultáció volt szükséges, és tájékoztatta az orvosa a számos lehetséges mellékhatásról, ám amikor letette a gyógyszert, semmilyen támogatást vagy útmutatást nem kapott.

Azok a problémák, amiken elvileg eddig segített a gyógyszer, súlyozottan tértek vissza, mint például a bőrproblémák, a puffadás, a fájdalmas és kiszámíthatatlan menstruáció. De meglepő módon olyan tünetei is tovább romlottak, amiket a gyógyszer okozott, és aminek a javulására számított: tovább romlott például a libidója, és olyan elviselhetetlenné váltak a hangulatingadozásai, hogy úgy érezte, megőrül.

Walker a neten böngészve talált más nők beszámolóira hasonló élményekről, ám fülsüketítő volt a csend az orvostudomány oldaláról: semmilyen orvosi tanács vagy egészségügyi információ, tájékoztató nem volt elérhető a számára, és ha valamelyik tünetével orvoshoz fordult, a válasz valami olyasmi volt, hogy ez ezzel jár, csak túl kell esni rajta.

Kérdéses hozzáférhetőség

A fentiek tudatában mi még mindig szerencsések vagyunk – van hova fejlődni a fogamzásgátló körüli tájékoztatás és az iskolai szexuális nevelés terén is, de nincs olyan szinten veszélyben a gyógyszerhez való hozzáférésünk, mint egyes nőknek Amerikában. Messze vagyunk azoktól az 50-es évektől, amikor illegális volt a fogamzásgátlás, de politikusok, vallási szereplők, sőt egyes esetekben orvosok a mai napig manipulálják a nők tablettához való hozzáférését.

Pap Smear Ransom

Az egyik ilyen bevett gyakorlat az a se nem illegális, se nem kimondottan etikus gyakorlat, amit Pap Smear Ransom-nak neveznek. Több amerikai, orvosi etikai témájú kutatás (például Delston, 2017; Marchand és Sainz, 2020) beszámol a jelenségről, amikor nőgyógyászok megtagadják a fogamzásgátló tabletta újabb adagjának felírását, amíg a páciens meg nem jelenik személyesen, és részt nem vesz éves szűrésen.

Elméletben a gyógyszer felírásának az éves szűrésen való részvételhez kötése nem ésszerűtlen gondolat: sok minden történhet egy év alatt, érdemes a méhnyakrákszűrést, mellrákszűrést elvégezni, ellenőrizni, nem okoz-e életet veszélyeztető mellékhatást a tabletta. De fontos a kontextus: egy olyan országban, ahol egyáltalán nem alap az ingyenes orvosi ellátás, vagy az, hogy valaki nyugodt szívvel tud hiányozni egy napot a munkahelyéről, a Pap Smear Ransom a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket veszélyezteti nem kívánt terhességgel.

Vallásos indokok

A Pap Smear Ransom talán megkérdőjelezhető gyakorlat, az amerikai Legfelsőbb Bíróság fogamzásgátlókra vonatkozó döntése azonban egyenesen ijesztő: a 2020 júliusi döntés szerint ha a munkáltatónak vallásos vagy morális ellenérzése van a fogamzásgátlásról, akkor nem kötelező, hogy a munkavállalók egészségügyi biztosítása fedezze azt.

Eddig a fogamzásgátló szinte minden egészségügyi biztosítási csomagnak a része volt. Az új döntés értelmében vallásos vagy morális okokra hivatkozva a munkáltatók megvonhatják ennek a támogatását, így többezer ember eshet el az ingyenes fogamzásgátlótól. A Pap Smear Ransomhoz hasonlóan, a havonta 10-50 dollár (3000-15000 Ft) közötti fogamzásgátló zsebből való kifizetése nem a kényelmes középosztálynak fog problémát jelenti – ez a döntés az egyébként is kiszolgáltatott nők életét nehezíti, akiknek a legnagyobb problémát okozná egy nem kívánt terhesség.

Fogamzásgátló férfiaknak?

A jelenleg elérhető fogamzásgátlókból csak a hagyományos óvszer és a vazektómia az, ami a férfiakat célozza – és legyünk őszinték, sokszor még annak használata is a nők felelőssége. Ráadásul közismert és elfogadott tényként kezeljük, hogy a férfiak nem szeretnek óvszert használni, normalizálva van ha azért könyörögni kell.

Miért nem sikerült tudományos áttörést elérni ezen a területen már évtizedek óta, hol marad például a hormonális fogamzásgátló férfiak részére? Az erre irányuló kutatások sajnos gyakran zsákutcára futnak. A férfi hormonális fogamzásgátló létrehozásában az a kihívás, hogy hatásosan csökkentsék a spermaszámot anélkül, hogy merevedési zavarokat vagy csökkent szexuális étvágyat okoznának. A gyakorlati megoldásra még várni kell, de folynak kísérletek a témában – ahogy a téma kutatói viccelődnek, “a férfi hormonális fogamzásgátló csak 5 évre van tőlünk, már 40 éve”.

Injekció, gél, tabletta

2016-ban számolt be a New Scientist egy férfi fogamzásgátló injekcióról, amelynek tesztelését egy év után, a mellékhatásokra hivatkozva állították le. Az egy éves tesztelésben 320 pár vett részt, melyek férfi tagjai kéthavonta kaptak a spermasejtek előállítását blokkolni képes progesztogént és hozzáadott tesztoszteront tartalmazó injekciókat. A párok 96%-nál hatásos volt az újfajta fogamzásgátló, a résztvevő férfiak 75%-a pedig azt mondta, ha elérhető lenne ez a módszer, tovább is használná. A mellékhatások, amelyek miatt a további tesztelést leállították, nem lesznek ismeretlenek a női tablettát szedőknek: hangulatingadozás és depresszió, izomfájdalom, akne.

Egy másik ígéretes kutatás egy fogamzásgátló zselé, amelyet minden nap a vállba és felkarba masszírozva kell alkalmazni, és a bőrön keresztül jutnak a szervezetbe a spermaszámot csökkentő hormonok. Az eddigi tesztelés ígéretes, az első klinikai tesztek résztvevőinek 84%-a 28 nap alatt elérte azt a csökkent spermaszámot, ami a fogamzásgátláshoz szükséges, mindenféle káros hatás nélkül. További tesztek jelenleg is folynak, a kutatócsoport világszerte várja önkéntes párok jelentkezését.

Tabletta formában is tesztelnek férfi fogamzásgátlót: 2019-ben jelent meg a hír, hogy egy új szer, a 11-beta-MNTDC átment az első biztonsági tesztelésen. 40 önkéntes szedte a fogamzásgátló tablettát 28 napig, közülük 10-en placebot. Ez a korai fázisú teszt még nem a szer hatékonyságát vizsgálta, hanem egyelőre csak a biztonságosságát, de a periódus alatt senki nem lépett vissza a teszteléstől, és a résztvevők nem számoltak be mellékhatásokról. Hosszú út áll még a férfi tabletta előtt, de ez az első teszt bizakodásra ad okot.

Miért kell még várnunk?

A férfi fogamzásgátló piacra kerülése előtt nem csak tudományos kihívások állnak. Az áttörés elmaradása azzal is magyarázható, hogy a gyógyszergyártó cégek nincsenek meggyőzve a szer piacképességéről, nem akarnak befektetni az ötletbe. Az ipar támogatása nélkül a kezdeményezések jótékony- és akadémiai finanszírozással működnek, így lassabban tudnak előre jutni. 

A bizalom hiánya is fontos tényező: egy 2011-es kérdőívben a megkérdezettek 42%-a azt mondta, félne attól, hogy férfi partnere elfelejti bevenni a tablettát.

Olyan társadalomban élünk, ahol a nők végzik az érzelmi munka oroszlánrészét. Folyamatos projektmenedzserként vezetik a háztartást, mindent nekik kell észben tartaniuk (ugye mondanom sem kell, hogy tisztelet a kivételnek). Sokkoló módon sok párkapcsolatban az is a nőkre hárul, hogy alapvető higiéniai szokásokra emlékeztessék a partnerüket. Pontosan erről számolt be a GQ cikke, amely anekdotikus bizonyítékok (például nők segítségkérő Reddit bejegyzései) mellett tudományos kutatásokra és felmérésekre hivatkozva mutatja be: a férfiak kevésbé hajlamosak a napi rendszerességű fogmosásra, azt sokszor csak romantikus partnerük nyaggatására teszik meg. A cikk ennek lehetséges okait is körüljárja, de a fogamzásgátlásra visszatérve: ha valakinek az a tapasztalata, hogy még fogat sem mos magától a partnere, akkor hogyan bízzon abban, hogy minden nap bekeni magát a fogamzásgátló géllel?

Mindenesetre szignifikáns áttörés lenne, ha a férfi fogamzásgátlók közül valamelyik szer piacra kerülhetne. Fontos közegészségügyi szükségletet elégítene ki egy biztonságos, magas hatásfokú, és visszafordítható férfi fogamzásgátló metódus.

One thought on “Őszintén a fogamzásgátlásról

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: